Ilona egy tehetséges kisvárosi értelmiségi lány volt. Született valahol Magyarországon, még az átkos rendszer már kevésbé átkos felében, a hetvenes évek legelején. Szorgalmasan elvégezte az egyetemet, megtanult két nyelvet, megtanult szépen zongorázni, megvette a kis lakását, ahol soha nem lakott egy percet se. Ki sosem adta, mert a bérlők megbízhatatlanok, és egyébként se lássanak bele annyira az életébe, ne vigyenek rossz energiát oda, ahol majd egyszer élni fog. A szülei és a rokonság társasága több mint idegesítő volt, mégis valamilyen biztonságot adott, egyfajta társaságot jelentett. Konzervatív, tisztességes katolikus családból származott, keresztény és magyar érzelmű nevelést kapott. Egy igazi tüchtig kis hölgy vált belőle, aki egyre inkább tisztában volt az értékeivel, tudta, hogy mi az a szint, amire igénye van, amit elvár, és azt, hogy csak intellektuálisan és morálisan hozzáillő férfival van értelme bármit is kezdenie. A kis kalandokat több okból is elítélte, egyfelől akadályozta a saját lelki fejlődésében, ami egyre inkább a legfontosabb feladatai közé tartozott, másrészt káros, negatív energiákat vonzhatott volna be az ilyen-olyan, alantas ösztönök vezérelte férfiakkal. A testiség több mint szex – a két test interakcióba lép egymással, egyesül, ezzel olyan iszonyatos energiát adunk át és veszünk át, hogy az ember lánya százszor is meggondolja, hogy megéri-e ez neki egy-egy szépnek ígérkező este kedvéért. Ami aztán úgyse lesz szép, mert utána hónapokig végezheti gyertyákkal a tisztításokat, hogy megszabaduljon ezektől a káros sugaraktól.
Zoltán volt az első igazi szerelem. Négy évig találkozgattak, vacsorázgattak, először merte elengedni magát, és átadni magát ennek a diplomás férfinak, aki még nagyobb karriert csinálhatott volna, ha jobban figyel az érzéseire. De Zoltán belesüppedt a hétköznapokba, a napi rutinba, a materialista szürkeségbe. Ilona viszont tovább fejlődött mind szellemileg, mind spirituálisan, amit a férfi megpróbált követni. Zoltán még magán is meglepődött, hogy füstölők és kelta kereszt alakba állított gyertyák mellett imádkozott, meg azon is, hogy időnként úgy érezte, meghallgattatott. Bár nem értette, hogy hogyan működik ez az egész, Ilona varázsa viszont – úgy érezte – teljesen magával ragadta. Szüksége volt erre a nőre, mert Ilona más volt, mint a többi lány. Ilona pedig egyre többet járt spirituális közösségekbe, tanult meg titkos tanokat, amely fokozatosan előre vitte. A lemaradó Zoltán közben talált egy másik nőt, egy kevésbe titokzatosat, egy szürkébbet, egy egyszerűbbet, egy szexcentrikus dominát, egy second choice²-ot, aki azóta a gyermekei anyja.
Bálint beleszeretett Ilonába, csodálta a tudását, a határozottságát, a törekvését. Itta a szavait, leste a gondolatait. Szakács volt egy környékbeli étteremben, pár évvel volt fiatalabb Ilonánál. Kommt nicht in Frage!¹ Hogy nézne ez ki ez majd később, idősebb korban? Nem ez az élet rendje – egyszerűen nem tudta elképzelni hosszú távon maga mellett. Egyébként is csak a haverjai előtt akar villogni azzal, hogy vele jár. Ilona nem lesz egy újabb trófea. Az érzései sosem csaltak, érezte, hogy ennek a kapcsolatnak nem lehetett jövője. Elkezdett egy jósnőhöz járni, akit a csoportban ajánlottak neki. A jóslatokat felvette diktafonnal, hogy sokszor vissza tudja hallgatni, ki tudja elemezni, hogy mi vár rá, hogy legyen alkalma többször végighallgatva olvasni a sorok között is, hogy megérthesse a titkos üzeneteket, amit csak a beavatottak hallanak ki a dodonai ködfoltokból.
Egy napon tengerentúli fiatalokkal ismerkedett meg a munkája során. Arthur olyan hatással volt rá, hogy végre megérezte a Sors üzenetét. Vele ment - új hazát választott. Ilona egy erős és stabil nő volt, aki mindig tudta, hogy mit akar, mert a belső hangra, a megérzéseire hallgatott. A katolikus hitét, a magyarságtudatát ötvözte a nem kisiskolás szintű, nem bulvármagazinos, hanem a színtiszta ezotéria titkos tanaival, a magyar őstörténet és a Szent Korona Tan örökségével, A Duna Evangéliumának³ tanúságával, mely asztrológiailag bebizonyította, hogy a magyarok a Szíriuszról jöttek. Ezen alapokon alkotta meg saját hitét, saját lelki templomát, ahova vágyakozva várta a híveit, akik érdemesek arra, hogy ezt az egyre mélyebb tudást befogadják és magukévá tegyék. Aki már ezen a szinten vannak, és tovább akarnak fejlődni.
Szép új világ, új perspektívák, önmegvalósítás. Diplomával a zsebében hajlandó volt egész lentről kezdeni, mert az új hite, a jóslatok ígérete, a belső hangja, a csillagok, a jelek mind megerősítették abban, hogy tökéletesedik. Közben távmunkát talált, ami a legjobb ötletnek bizonyult, mert így még több ideje lett saját magára, a gondolataira, a fejlődésére, a szellemi művészetre. Nemsokára betoppant egy jó hatvanas úr az életébe. Egy úr, aki a nagy fiatalkori szerelméhez fűződő soha nem viszonzott érzelmeitől még évtizedek alatt se tudott megszabadulni. Évekig hol felbukkant, hol eltűnt. Egy értékek mentén gondolkodó, öntudatos kelet-európai hölgy odaadó társa lehet egy idősebb, tapasztalt férfi – vélte Ilona. Testiség nélkül, igazi mély érzésekkel, hol a távolból telepátia útján, hol egy végigchatelt, végigskypozott éjszaka varázsában, hol szakító és kibékülő emailek mellett, hol sírva, hol tűrve, hol hangosan kacagva – működött. De működött. Mr. Thompson leginkább éjszakánként tudott a laptopja mellett önmaga lenni, amikor az alkohol feloldotta a gátlásait, amikor az átláthatatlan, kusza gondolatait és érzelmeit nem kellett elemeznie, mert pár órára kristálytisztán érezte, sőt tudta, hogy mit érez és akar. Igen, Ilonától! Reggelre az érzés vegyült valami szorongással, valami gátlással, és visszazuhant a tanácstalanság hálójába.
Ilona a neten töltötte a napjait. Ez teljesen logikus volt, hiszen a munkája megkövetelte. Emiatt még lelkiismeretfurdalása se kellett legyen. Ritkán ment az emberek közé – egyrészt mert a munka a géphez kötötte, másrészt meg folyamatosan védenie kellett magát a negatív energiáktól. Munka közben azon vette észre magát, hogy az otthoni, kisvárosi híreket olvasta, commentelt, like-olt, közzétett, vehemensen vitatkozott, kikészült, izgult, rajongott. A nemzeti médiát percről percre követte. Mindent tudott hazájáról, édes Magyarországáról, a magyarság spirituális múltjáról és jövőjéről, valamint azokról a sötét erőkről, akik erre az üldöztetett, szebb időket megért, kiválasztott népre törtek. Eleinte még tartotta a kapcsolatot az egykori otthoni barátokkal, akikkel még fejlődése kezdeti szakaszában kávézott füstös kis kávéházakban, a tóparton, kis teraszokon. Ma már nem fordulhatna elő, mivel tudatosan él, nem kávézik, és csak füstmentes helyre megy, ha megy egyáltalán. A régi cimborák szájtátva hallgatták és olvasták a tapasztalatait. Eleinte. Aztán ezekről az emberekről is kiderült, hogy nem voltak hajlandóak tenni magukért az utóbbi évtizedben semmit. Leragadtak a gyereknevelés, a kutyasétáltatás, a kapcsolati problémák, a félrelépések, a családi szalonnasütések, munkahelyi és megélhetési problémák szintjére. Sőt, olyan is volt, aki kifejezetten negatív lett, a sötét erőket képviselte. Legjobb otthoni barátoknak később aztán az ezoterikus weboldalak és a jobboldali lapok internetes verziói bizonyultak, akik nem beszéltek vissza, sőt megerősítették abban, amiben hisz és amit vall. Újabb jósok támogatták és nyugtatták meg az új világban is, skype-on is otthonról, hogy a legjobb úton jár. 2012 egyébként is nemsokára itt van. A maják megjósolták, hogy elnyeri a jó a méltó jutalmát, újjászületik a világ. Már nem kell sokat várni és szenvedni. Ő a győztesek közé akar és fog tartozni – erre tette fel az életét, tudat alatt már gyerekkorában is, mikor például kilépett a KISZ-ből, most meg már tudatosan is ezen dolgozik. Igazából – ha jól belegondolt, olyan, mintha az új világrend még fel nem kent papnője lenne. Mint a Tarot kártyában a II-es, a Főpapnő, a Máriát megjelenítő, a Tóra tekercseit tartó lap, ami az ösztönök azon bölcsességét jelképezi, ami többet tud minden írott betűnél. A múltkor random módon pont ezt húzta ki, mikor elemezte magát.
Ha jó kedve volt, sokszor felvette a legszebb ruháját, a legcsipkésebbet, amit egyszer még Budán csináltatott, még mikor otthon lakott. Énekelt, táncolt, otthon, egyedül – az egész alakját megmutató tükör előtt. Gyűjtötte a tapasztalatokat, az élményeket, a tudást. Fejlődött! Hát ezért kellett eljönnie szeretett hazájából! Ezért, hogy kívülről még jobban rálásson a feladataira, önnön magára, hogy megtalálja az életfeladatát, és a Férfit, akinek majd egyszer gyereket szülhet. Vagy gyerekeket. Egy egész nagy családot akar! Át akarja adni ezt a hihetetlen sok élményt és felhalmozott tudást annak, akit érdemesnek tart majd rá, hogy legnagyobb kincsével megajándékozza. Aki majd kíváncsi lesz rá, és gyönyörködni fog benne. Aki mellett ragyogni tud.
Voltak jelentkezők többen is, akik Ilonát csodálták, akik udvarolni szerettek volna – ki-ki a maga módján, ahogy tudott. A legtöbben kicsinek, értéktelennek érezték magukat Ilona mellett. Volt aki úgy érezte, nem tud megfelelni a hölgy irreális elvárásainak. Volt olyan is, aki boldog volt mellette egy ideig, csak talán vagy nem tudta kimutatni, vagy valahogy Ilona nem vette észre, nem hallotta meg, amit mondani akart. Neki nem volt ideje és energiája ezekre a pórias, földhözragadt dolgokra, a hétköznapi gagyira, mert magára kellett koncentrálnia, hogy megtalálja az Utat. Zongorázott, táncolt, énekelt, vágyakozott; a jóslatokat hallgatta vissza éjszakánként. Álmodott. Közben a kopott hercegek eloldalogtak, már ritkábban zavarják csak meg az álmait. Néha jöttek újak, mind ugyanolyanok. Egytől egyig. Az egyik még szimpatikus is lehetett volna, illetve az is volt eleinte, de gyertyafényes vacsorára helyett az első este valami olasz gyorsétterembe hívta meg, ráadásul sörözött. Meg olyan undorító is volt, ahogy evett. Hát nem – ez nem az ő stílusa.
Ilona várja lelki társát belső templomába. Azt a valakit, aki tanulni vágyik tőle, táplálkozni óhajt belőle, aki kíváncsi erre a már majdnem tökéletes életműre, amit át szeretne adni valakinek.
…
Mit? Mi van? Hogy ő kinek az életművére kíváncsi? … Hát... Ezen így még eddig nem gondolkodott el.
¹ Szóba se jöhet!
² második lehetőség
³Bakos Attila: A Duna Evangéliuma
No comments:
Post a Comment