Reggel 7-kor a pesti metrón utaztunk, mi – kilencen egy szerelvényben. A fülemen fejhallgató, az unalomig hallgatott Elena Paparizou a héten tizenkilendszedszer üvöltötte el a Gigolót, mert nem volt időm az új számokat rátölteni az MP3 lejátszómra. Mindegy, lényeg, hogy van valami a fülemen, és nem szólít le se koldus, se szórólap-osztogató, se jehovás. Utastársaim életunt arcait végignézvén eltűnődtem, vajon mit takarhatnak a semmibetekintő, agyongyötört tekintetek.
Velem szemben Sanyi ült, egy jó harmincas hapsi. Másnapos, nyúzott arcán látszott, hogy a tegnap esti tivornyát még nem teljesen heverte ki, hogy a tegnapi búfelejtő mégsem feledtette, hogy megint alig van lóvéja, hogy megint nem jutott előrébb a legutóbbi nővel se. Hogy kimondottan utálja magát, mert az évek óta nyomasztó merevedési zavarával egyszerűen nem tud mit kezdeni. Nyomulni csak egy darabig mer, mert fél, hogy ha a dugásig elmenne, megint úgy járna, mint a múltkor, mikor nem állt föl. Jó nem állt föl, de valószínűleg azért, mert a csaj csúnya volt, meg hát szájszaga is volt. Ezért nem gerjedt rá. Utána meg az a hülye kis k.rva – végig látványosan lenézte és szívatta, nem csoda, hogy nem ment. Mert amikor egyedül csinálja majomcsapda (maki-verem), akkor megy. Egyszerűen csak a hülye nőket fogja ki. Lehet, hogy egy fiatalabb csajjal kellene kezdenie – az úgyse tudja, hogy mit kell csinálni, vagy hogy mit várhat el. Aztán lehet, hogy nem, de ezen fölösleges agyalni, majd megoldódik. Orvoshoz nem megy! Nem impotens, ez baromság. Azért annyira nem áll még szarul a helyzet, hogy szakemberhez kelljen fordulni. Majd megoldódik! Minden meg szokott egyszer. Most úgyis az a lényeg, hogy ezt a műszakot le kell tudni, valahogy majd ezen is túlesik, este meg majd jól nyomják – jönnek Monyóék, nagyon jó arc – meg jön pár csaj is, a Vali hozza a barátnőit Gyömrőről. Majd ma este. Ááá, hogy már megint agyal... Mint az apja – pedig nem szeretne rá hasonlítani – ebben sem.
Mellette Gizike ült a hatodikról, egy dél-pesti lakótelepről. Gizike áporodott testszagát halványan már messzebbről is érezni lehet. Nyáron még messzebbről is. Az utóbbi időben csak lemosdik, a fürdés mindig hétvégén van. Tegnap este a mosdás is elmaradt, mert rohadtul elfáradt, úgy zuhant bele az ágyba ruhástól. Valószínűleg úgy is aludt el. Most reggel megint elmaradt ebben a hülye rohanásban. Meg kinek? Minek? Miért rittyentené ki magát? A részeg urának, aki este jobb esetben csak összeokádja a követ, rosszabban őt is helyreteszi? Nem akar ő már senkinek tetszeni, ennyi idősen csak a filmeken van a nőknek nemi élete, meg akinek olyan az anyagi helyzete, na. Neki ez jutott, meg a részeg ura. De nem az ura a hibás, hanem ez a mocskos rendszer, az elmúlt húsz év, meg főleg ez az utóbbi nyolc, a rohadt kommunisták. Akik tönkretették. Meg a zsidók, mint ez a szemét Gyurcsány. Azoknak a keze van benne mindenben. Jó ember volt az ura, végül is most is jóravaló lenne, csak kidolgozta már a belét, rámentek az idegei, tönkrement. És eljár a keze. Mindnek eljár, csak az ember ezzel nem dicsekszik. Minden nő kap. És hogy iszik? Iszik. Férfiből van. Végül is ő is iszik, de csak rövidet, de nem alkoholista. Főzés közben egyet-egyet, meg estefelé. Meg reggel, mikor szar a gyomra. Másként hogy lehetne bírni ezt az egészet? Két éve ingyen utazik, azóta kinézi az akciós újságból, hogy hol, mit lehet olcsóbban megkapni. Ki kell fogni, na. A kis nyugdíjból nem telik sokra. A csomag kávét a kínaiban 299-ért, a felest meg a Lehelen. Ruhát már régóta sehol, vagy csak a turkálóban. Mi a f.szt bámul ez az ostoba kis ribanc ott a másik sorban? Az ilyenekkel van tele a tévé meg az újságok. Mutogatják a melleiket meg a seggüket – ezért nem kellenek az érettebb nők a férfinépnek, mert ezekkel van tele minden, ott gusztustalankodnak a pucér valagukkal. Legszívesebben fölkelne és jól pofán csapná. Megérdemelné. Kis ribanc!
Szonja - ott szemben - észrevette Gizike tekintetét. Mit bámulsz, vén lotyó? Úristen, hogy lehet ilyen gusztustalanul kinézni. Ezt a rózsaszín kötött sapkát ezzel a zöld kabáttal – nem hiszem el! Tök mint anyám, b.szd meg. Rohadt gáz! Nem igaz, hogy nincs egy jó pasi az egész hülye metrón. Az ott szemben max. egy háromas alá, de a többihez képest még mindig egy fokkal jobb. A jó pasik tegnap mind buliztak, most meg biztos alszanak. Csak ő ilyen hülye lúzer, hogy ma is kell bemennie ügyelni.
Klári temetésre megy, összejöttek a dolgai mostanában. András meg hazafelé a barátnőjétől – szép este volt, fél éve tart, lehet, hogy még lesz belőle valami. Azért otthon még nem kéne róla beszélni. Annyira nem komoly, meg ha valami beüt, akkor égő újra beismerni a kudarcot. Jó ez most így, ahogy van – aztán kialakul.
Fogarasi úr a hasmenésével küzd, próbálja fölidézni, hogy melyik állomáson lehet nyitva nyilvános wc már ilyen korán, ráadásul hétvégén, vagy valami kocsma. Lehet, hogy a Nyugati lesz belőle, addig még négy megálló. Ki fogja bírni. Ki kell bírni. Fél percig, néha egy percig is elviselhető, aztán újra visszajön ez a csikarás. Mi a fenét ehetett tegnap? A Nyugatinál valami gyógyszertár is van talán nyitva. Nem baj, ha elkésik. Nem baj, csak érjünk oda!
A két kínai lány az ajtónál támaszkodik; nem ülnek le, pedig lenne egy csomó hely. Sietnek dolgozni valamelyik boltba, hogy nyitásra mosolyogva fogadják az olcsó holmit kereső magyar embert. Hálásak a sorsnak, hogy itt lehetnek, hogy megtűrik őket itt idegenben, ebben a csodálatos európai országban, ők – a magyarok. Az otthoniak erről csak álmodhatnak, s ha mesélik, el se igazán tudják képzelni, mit jelent a jólét. Megfogták az isten lábát, itt állnak a boldogság kapujában. Ezt hozta nekik a Nyúl éve...
No comments:
Post a Comment