Egy kisvárosi, pár főből álló magyar csoportot volt alkalmam kísérni Párizsban. Helyi idegenvezetőnk, Vincent meglepően jól, egy kis akcentussal beszélt magyarul, és teljes odaadással kísért föl bennünket a Sacré-Coeur székesegyházhoz, ahova bár egy kis fogaskerekűvel is fel lehetett volna menni, mégis gyalog vitt bennünket, hogy a negyed kevésbé ismert részeit is megmutathassa, az igazi Montmartre életébe is betekintést nyújtson. Nyári meleg volt, jóval 30 fok fölött, amitől csoportunk egyik tagja, egy terebélyes falusi asszony nagyon szenvedett. Egyrészt konzervatív, hithű katolikusként csak a templomot látta célként a szeme előtt, másrészt nehezen bírta az iramot. Végül egy szűk utcában megálltunk egy szép villa előtt az árnyékban, ahol Vincent azt mondta:
- És íme, ez a ház, ahol Dalida lakott.- Ki az a Dalida???? - kérdezte rosszat sejtően a hölgy.
- Egy híres francia énekesnő, aki pár éve öngyilkos lett. Túl sok altatót vett be.
- Idefigyejjön fiatalembör – kerekedtek ki az asszony szemei – csak nem mondja komolyan, hogy emiatt a büdös drogos kurva miatt másztunk fő idáig?
No comments:
Post a Comment