Egy amerikai családnak mutattam meg Budapest zsidó emlékeit, a VII. kerületi zsinagógákat, az egykori gettó lepukkant épületeit, a romkocsmákat. Megnéztük a mikva bejáratát a Szimpla mellett, ahova az ortodox hölgyek járnak havonta megtisztulni. A sok ezer pesti zsidónak Schutzpasst (védelmi levelet) adó, és emberéleteket megmentő svájci Carl Lutz emlékművét, a kis judaica boltokat, a Gozsdu udvart, ahol jó időben vasárnap délelőttönként a Gouba kirakodóvására várja a helyieket és a turistákat. Ettünk egy flódnit Kelet-Európa talán egyetlen kóser cukrászdájában, a Fröhlichben. Elmentünk a volt gettó kórházhoz, ahol ma egy amerikai alapítványi iskola működik. Majd a végén a Wallenberg emlékparknál, s a Dohány utcai zsinagóga oldalán lévő tömegsíroknál álltunk meg, perceket eltöltve az áldozatok többnyire névtelen sírjainál, akiket a nyilasok a magyar csendőrség közreműködésével és a helyiek mély hallgatása mellett mészároltak le a háború utolsó napjaiban.
Útközben sokat beszélgettünk a 30-as és 40-es évekről, a mai Magyarországról, az antiszemitizmusról, a xenofóbiáról, homofóbiáról, az egyre erősödő nacionalizmusról. Arról, hogy nemrég megint betörték a jegyiroda ablakait, hogy megint ezt-azt lehet olvasni az amerikai és a nyugat-európai sajtóban Magyarországról, s ez egyre nagyobb aggodalomra ad okot.
Hogy mentsem a mundér becsületét, és megpróbáljak jobb képet festeni az országról, megemlítettem, hogy azért a társadalom egy jó része nálunk is toleráns.
Az úr elgondolkodott, majd így szólt:
- Hm... Tudja, én azt gondolom, hogy a toleranciába bele lehet sz.rni. Ahol valami nem természetes része egy társadalomnak, ahol már valamit elfogadni és elfogadtatni kell, ahol ez nem magától számít hétköznapinak és normálisnak, ott már nagy bajok vannak...
Akik azon szocializálódtak, hogy a kisebbségek, az idegenek furcsák és bajt okoznak, stb., azokat kénytelen az ember meggyőzéssel, figyelemfelhívással, stb. elfogadóvá (toleránsá) tenni, hisz számukra ez nem lehet természetes. Természetes lehet az óvodától úgy nevelt gyereknek, de az idősebbeknek már nem. Ezek meggyőzésére a koruk haladtával egyre kisebb az esély, és az is egy hosszú folyamat. Az amerikaiaknál jóval előbb kezdődött az egész, így most könnyű azt mondani, hogy szarok vagyunk.
ReplyDeleteTársadalmunk egy jelentős része toleráns, de legalábbis neutrális. Az már más kérdés, hogy e mellett adott esetben ki is áll-e.
Az óvodától kezdve ma valóban toleránciára nevelnek Magyarországon?
ReplyDeleteSajnos nem. Én csak azt mondtam, hogy csak onnan lehet és érdemes hatékonyan.
ReplyDelete